Üzekedés 2014

 A természetfotósok és vadászok határidőnaplójában a július végi, augusztus eleji tikkadó hőségek általában egyenlők az őzek párzási időszakával, az üzekedéssel. A bakok egész nap keresik a sutákat, ilyenkor a megszokott területüktől távolabb is merészkednek, sajnos ilyenkor az autókkal is többször találkoznak, ami egyik félnek sem túl kedvező...
Július közepétől már rendszeresen figyeltem, hogy mikortól "ugranak" a bakok. Viszonylag sok őzzel találkoztam, a hívásokat meghallották, de nem sok érdekeltséget mutattak felé(m). Augusztus első napja volt, amikor már jól reagáltak a sípra.

Olyan negyed 6 körül kelt a nap, általában már 5 órakor kint ültem egy tarlón, elég jó őzmozgás van rajta mindig. Bónuszként róka is bejöhet, szoktak egereket és pockokat keresgélni ilyenkor, főleg, hogy előtte való nap láttam is pont itt..
Már napkelte előtt mozogtak a suták gidáikkal, viszonylag messze. Aztán közeledtünk 05:15-höz, kezdett beindulni a vadmozgás. Jobbról két bak vált ki a tarlóra.

Miután eltávolodtak, az egyik bak megelégelte fajtársát, két dudás nem fér meg egy csárdában...

Egy nádszegély választ el egy másik tarlótól. Egy pillantást megér. Bakot látok a távolban, ráhívok. Csak, hogy lássátok, hogy honnan is érkezett, itt már szemmel láthatóan a sípra futott extázisban:

300mm

Gondolom sokaknak megvan a hasonló pillanat, a bak többször beleszagol a levegőbe, gyanúsan figyel...

...míg ismét meg nem hallja a suta vágyakozó hangját.

Már egészen közel...

Talán ez a kecses mozdulatot bemutató a kedvencem a sorozatból:

Tőlem balra tartott, hátha ott jobban szagot fog.

A nádi bak! :-)

 Majd visszajött.

Végül a lebukás pillanata...

 Szép bak volt! Szeretem az üzekedést, a legjobb érzés az egészben a vad közelsége.
Az ember pár percig elhiszi, hogy ő is része a természetnek...

Másnap ismét visszatértem a tarlóra, kevesebb említésre méltó esemény történt. 7 óráig vártam itt, majd megindultam hazafelé, a jobb fényeknek úgyis annyi.

 Az útról fiatal bakot pillantottam meg, egyedül ő jött be aznap a sípra, sajnos már 7:13-kor.

Azért nem sírtam el magam.
El sem futott, csak szép lassan odébb sétált.

Végül ezzel a képpel zárnám a bejegyzést, egy kis üzekedési hangulatkép.

Habár idén üzekedéskor sikerült elkészíteni eddigi (szerintem) legértékelhetőbb őzes képemet, azt egy másik bejegyzésben szeretném megemlíteni. Ez inkább egy képes poszt lett, de ilyen is kell...