Üzekedés 2014

 A természetfotósok és vadászok határidőnaplójában a július végi, augusztus eleji tikkadó hőségek általában egyenlők az őzek párzási időszakával, az üzekedéssel. A bakok egész nap keresik a sutákat, ilyenkor a megszokott területüktől távolabb is merészkednek, sajnos ilyenkor az autókkal is többször találkoznak, ami egyik félnek sem túl kedvező...
Július közepétől már rendszeresen figyeltem, hogy mikortól "ugranak" a bakok. Viszonylag sok őzzel találkoztam, a hívásokat meghallották, de nem sok érdekeltséget mutattak felé(m). Augusztus első napja volt, amikor már jól reagáltak a sípra.

Olyan negyed 6 körül kelt a nap, általában már 5 órakor kint ültem egy tarlón, elég jó őzmozgás van rajta mindig. Bónuszként róka is bejöhet, szoktak egereket és pockokat keresgélni ilyenkor, főleg, hogy előtte való nap láttam is pont itt..
Már napkelte előtt mozogtak a suták gidáikkal, viszonylag messze. Aztán közeledtünk 05:15-höz, kezdett beindulni a vadmozgás. Jobbról két bak vált ki a tarlóra.

Miután eltávolodtak, az egyik bak megelégelte fajtársát, két dudás nem fér meg egy csárdában...

Egy nádszegély választ el egy másik tarlótól. Egy pillantást megér. Bakot látok a távolban, ráhívok. Csak, hogy lássátok, hogy honnan is érkezett, itt már szemmel láthatóan a sípra futott extázisban:

300mm

Gondolom sokaknak megvan a hasonló pillanat, a bak többször beleszagol a levegőbe, gyanúsan figyel...

...míg ismét meg nem hallja a suta vágyakozó hangját.

Már egészen közel...

Talán ez a kecses mozdulatot bemutató a kedvencem a sorozatból:

Tőlem balra tartott, hátha ott jobban szagot fog.

A nádi bak! :-)

 Majd visszajött.

Végül a lebukás pillanata...

 Szép bak volt! Szeretem az üzekedést, a legjobb érzés az egészben a vad közelsége.
Az ember pár percig elhiszi, hogy ő is része a természetnek...

Másnap ismét visszatértem a tarlóra, kevesebb említésre méltó esemény történt. 7 óráig vártam itt, majd megindultam hazafelé, a jobb fényeknek úgyis annyi.

 Az útról fiatal bakot pillantottam meg, egyedül ő jött be aznap a sípra, sajnos már 7:13-kor.

Azért nem sírtam el magam.
El sem futott, csak szép lassan odébb sétált.

Végül ezzel a képpel zárnám a bejegyzést, egy kis üzekedési hangulatkép.

Habár idén üzekedéskor sikerült elkészíteni eddigi (szerintem) legértékelhetőbb őzes képemet, azt egy másik bejegyzésben szeretném megemlíteni. Ez inkább egy képes poszt lett, de ilyen is kell...

Tapsoló szárnyak és egyebek

Tapsoló szárnyak:

Ez a történet kb. májusra vezethető vissza, szimpla fél év lemaradás... A hétvégéket próbáltam a lehető legtartalmasabban kihasználni, hogy minél többet legyek kint terepen, így hétfő reggelente jártam vissza iskolába is. Így hát egy vasárnapi délután is kedvenc területemen találtam magam, előtte nagy esőzések voltak, csak gumicsizmában volt megközelíthető a hely. Ameddig kövesút van, addig autóval mentem, már az odafelé vezető úton is számos látnivaló akad.

Egerészölyvek keringtek a magasban, vörös vércsék szitáltak a mezők felett, sárga billegetők ücsörögtek az útszéli gallyakon és sordélyok keresték a környék legmagasabb pontjait. Egy tanyához közeledve búbos pacsirták kergetőztek, és mezei nyulak szaladgáltak ide-oda. Szeretem ezt a helyet. Kocsival nincs messze lakhelyemtől, mégis olyan itt lenni, mintha város nem is létezne a világon. Visszatérve, miután elhagytam a tanyát, már közelítettem állandó "parkolóhelyemhez", ami egy szélesebb útkiterjedést jelentett a földút előtt. Már majdnem ott jártam, amikor balról látom, hogy leszáll a mellettem levő akácra egy madár. Felismerve nagyon megörülök neki, réti fülesbagoly! Gyönyörű madár, ez az írisz pedig elképesztően vonzza a tekintetet.

Néztük egymást úgy fél percig, majd mindketten mentünk a dolgunkra. Pontosabban ő unta meg a látványomat. Nagyon felbuzdultam a baglyot látván, reméltem, hogy még találkozok vele a nap folyamán, mindig jó látni őket. Leparkoltam az autót a szokásos helyre. Váltás gumicsizmára, irány a latyakos régió. Dolmányos varjakat látok, néha átrepül egy-egy egerészölyv és vörös vércse, az ide jellemző fajok, de velük teljes ez a táj. Hátranézve újabb baglyot látok, de messze van. Egyszer csak egy érdekes hangra lettem figyelmes. Kelepelésszerű hang, gondoltam a gólyák keringenek felettem, viszont mire felnéztem, 3 réti fülesbaglyot láttam, így nem igazán értettem az összefüggést. Kicsit néztem őket, nem gondoltam volna, hogy ma ilyesmit látok! Később utánaolvasva kiderült, hogy ez a nászrepülésük, amikor is felrepülnek jó magasra, majd zuhanás közben alul összecsapják a szárnyukat, és ez volt a "kelepelés" forrása. Így máris bővült az élménytár, amikor még csak félúton jártam. Egy nagyobb nyílt terület felé vettem az irányt, zsombékosszerű élőhely, ami most eléggé megtartotta a vizet.

Csak, hogy el tudjátok képzelni:

Nos, erről a napról tudni kell, hogy sose láttam még egyszerre ennyi "réti málonfekvőt" (Népies név, csakúgy mint a nádi szarvasbagoly, nádi fülesbagoly, mocsárbagoly, mezei bagoly). Erdei füles társaikkal ellentétben ők előszeretettel mozognak és táplálkoznak a nappali órákban is. Az enyhe tél kedvezett a mezei pocokállománynak, ezért érthető a bagolyszaporulat. A zsombékosnál ismét találkoztam pár példánnyal, egyikre rá is cincogtam, amikor átrepült felettem:

Egy kis pusztai hangulat:

Alföld...kell ennél több?

Naplemente után jókedvűen ballagtam vissza a kocsihoz, ahol aznap még utoljára láthattam azokat a tapsolós szárnyakat, ezúttal már csak elsuhanni.

Tenk jú!

Július elején Tenkre vezetett utam, Szopkó Tomi barátom hívott meg hozzájuk egy kis fotós összejövetelre, azelőtt csak a tavalyi ÉTF-en találkoztunk. 2 napot voltam nála, megismertem a Sigma 150/2.8-as barátját, én is csináltam vele pár képet. Attól függetlenül, hogy nem vagyok nagy makró-fan, jó volt ebbe is belekóstolni.

Háziméh (Apis mellifera)

Valamint találkoztunk az előző faj rémálmával is, a méhfarkassal,
itt épp földbe ásott fészke előtt takarít:

Méhfarkas (Philantus triangulum)

Teszt alapon próbálkoztunk távkioldású fotózással is, egy jócskán meghosszabbított zsinór segítségével. Gébicseket láttunk mindig kiülni ugyanazon a két oszlopon, gondoltuk kipróbálhatnánk a szerkezetet. Kiraktuk a gépet állványra, letakartuk álcahálóval, belőttük az élességet az oszlopra, (mindezt a legcsúnyább fényekben) a kábelt pedig bevezettük a szobába, ahonnan ráláttunk az oszlopra, innen sütöttük el a gépet. Legtöbbször pont a mellette levő oszlopra szállt alanyunk, viszont pár másodpercre minket is megtisztelt, és működött a szerkó:

Tövisszúró gébics (Lanius collurio)

Házi rozsdafarkúra is rápróbáltunk ugyanezzel a technikával, kicsit elmértük magunkat, hehe...

...de a lényeg, hogy működik a rendszer, talán még lesz jelentősége a későbbiekben?! :-)


Másnap hajnalban beleseztünk egy tarlóra róka reményében, de csak őzekkel találkoztunk, hát van ez így!

Köszi Tomi a kis kiruccanást!

Tiszavirágzás:

Már tavaly is szerettem volna megörökíteni a kérészek első és egyben utolsó táncát a Tisza és mellékfolyói mentén, annyi remek képet láttam már róla, és élménynek sem utolsó. Ebből következik, hogy tavaly sikeresen lemaradtam róla, hát idén is! A nagy rajzás utáni napon tudtam csak visszautazni Szegedre, egyébként Algyőnél volt hatalmas kérésztömeg. Így be kellett érnem a Belvárosi híd alatti rakparttal. Sajnos elég messze repkedtek a parttól, de azért volt, hogy kitévedt néhány példány vedleni.

Így ellenfényes-rajzós képeket sajnos nem tudok mutatni, ezekkel kell beérnetek:


Ennél a fotónál egy követ komponáltam az előtérbe, így nagyobb kontraszt volt szükséges, hogy ne legyen fátyolos a kérész, ezáltal lett ilyen a háttér.

...mint írtam, néha vedlettek előttünk:

Viszont másoknak is tetszett a tiszavirágzás (erdei pinty):

Terített asztal

Az elégedett vendég:

Erdei pinty (Fringilla coelebs)

Másnap, ahogy mentem iskolába, még egy kis kócsagot is láttam, ő is összeszedegette a partra sodort kérészeket a sirályokkal és galambokkal együtt. Jövőre remélem már tényleg felkészültebb leszek és más hangulatú képeket is tudok majd készíteni.

Csillag vagy fecske

Március óta ez az első poszt, bevallom elég lusta voltam írni és válogatni. Időben nem ez a poszt következne, de először erről szeretnék írni.

Június, vizsgaidőszak közepe. Fotózni nemigen jutottam ki, ennyi szabadidőt nem engedhettem meg magamnak. A hónap végéhez közeledve még mindig maradt pár vizsgám, 22-én épp a boltból jöttem haza, amikor megláttam, hogy a vezetéken fiatal füsti fecskék üldögélnek. Néztem őket egy darabig, egyszer csak jött az öreg madár, etetett! Na, több se kellett. Szaladtam is fel az emeletre, néztem, hogy miként is lehetne ezt a pillanatot lefotózni. Először ablak mögül szemléltem az eseményeket, ekkor még az ég volt a háttér, lett is ilyen etetős kép, de nem volt az igazi. Jó, nyilván egy vezetéken nem is lesz soha az igazi, de így is foglalkoztatott a téma. A házunk előtt vérszilva fák állnak, gondoltam jó lenne ezzel a háttérrel megfotózni őket. Na igen, de nem is volt ez olyan könnyű! A kisfecskék se mindig jó helyre ültek ki. Vagy közel volt a háttér és egybefolyt minden, vagy pont nem etettek a szülők, amikor minden klappolt. Érdekes, de a legjobb fényekben nem voltak olyan aktívak, inkább napközben hordták a táplálékot. Legtöbb esetben méheket kaptak a fiatalok. A másik nehéz dolog az volt, hogy ugyebár viszonylag közel ültek egymáshoz a fecskék, és akkor most melyikre állítsam az élességet?! Néha sikerült eltalálni, de a legtöbb esetben nem az a fióka kapott csemegét...:)


No, hát itt még nem volt ilyen gondom, más szögből fotóztam először. A fent említett dolog, a pillanat megvolt, de az ég volt a háttér.

Alig fért bele, vágatlan kép

A szomszéd

A fecskék mellett megjelent a kis poszáta is a vezetéken

Ezek voltak tehát az első próbálkozások, ezután gondolkodtam, hogy miként lehetne bevonni azokat a vérvörös színű fákat is a történetbe. Sikerült is, de természetesen ilyenkor pont nem volt etetés, vagy megint rossz fiókára állítottam élességet. Így csináltam pár képet a fiatalokról, néha bejött az öreg madár is, nagyon közvetlenek voltak. Fújt kicsit a szél, igencsak egyensúlyozniuk kellett.

Ezek a fotók ablakpárkányról készültek, mert másik vezetéken voltak ilyenkor. Amikor délután visszamentek a megszokott helyükre, akkor már szerencsére etetett rendesen mindkét szülő. Szóval itt jött a neheze, nem szemből fotóztam, hanem kicsit oldalról, pedig a következők már a tetőről készültek, és elég idióta pózokat kellett felvenni, hogy pont jó legyen a háttér is, és legyen rajta valami történés, ráadásul jó fiókán legyen az élesség. Hát az utcán közlekedőnek biztos volt egy jó napjuk, legalább nem néztek betörőnek...

Itt például túl közel voltak a háttérhez:

Volt, hogy nem repülés közben etettek, hanem szépen átadták a fiataloknak, erről is készült pár kép:

Utána viszont beindultak az események, 1 perc alatt is rengetegszer fordultak:

Még utoljára kinézett...:)

Amikor ezt látod, akkor biztos, hogy jön az ebéd!

 Egyébként elvoltak, mint a befőtt, szárítkoztak, ásítoztak, aranyéletük volt!

Na, most már jöjjenek az etetős képek:

Szemmel sem könnyű lekövetni őket, ezért is fontos, hogy jó fiókát "válassz"! A legnehezebb fotók a következők voltak. Itt tényleg sorban ültek, mindannyian különböző élességi síkban, de jól tippeltem, nagyon kedves fotósorozat számomra:

Ez történt 22-én, másnap esős napunk volt, de szintén kint ücsörögtek az időjárás ellenére is. Nyilván a fényviszonyok nem tették lehetővé, hogy olyan záridőm legyen, ami megfogja a pillanatot esőben, így nem is arra hajtottam.

Épp, hogy esik az eső, de azért némileg látszik, a fiókák néznek az öreg madár után, szeretem ennek a hangulatát!

Erről a tetőről fotóztam:

Az elkövetkezendő hetekben folyamatosan frissítem majd a blogot, van mit mesélni és mutatni.

Mi mással búcsúzhatnék?!