2014. szeptember 14., vasárnap

Csillag vagy fecske

Március óta ez az első poszt, bevallom elég lusta voltam írni és válogatni. Időben nem ez a poszt következne, de először erről szeretnék írni.

Június, vizsgaidőszak közepe. Fotózni nemigen jutottam ki, ennyi szabadidőt nem engedhettem meg magamnak. A hónap végéhez közeledve még mindig maradt pár vizsgám, 22-én épp a boltból jöttem haza, amikor megláttam, hogy a vezetéken fiatal füsti fecskék üldögélnek. Néztem őket egy darabig, egyszer csak jött az öreg madár, etetett! Na, több se kellett. Szaladtam is fel az emeletre, néztem, hogy miként is lehetne ezt a pillanatot lefotózni. Először ablak mögül szemléltem az eseményeket, ekkor még az ég volt a háttér, lett is ilyen etetős kép, de nem volt az igazi. Jó, nyilván egy vezetéken nem is lesz soha az igazi, de így is foglalkoztatott a téma. A házunk előtt vérszilva fák állnak, gondoltam jó lenne ezzel a háttérrel megfotózni őket. Na igen, de nem is volt ez olyan könnyű! A kisfecskék se mindig jó helyre ültek ki. Vagy közel volt a háttér és egybefolyt minden, vagy pont nem etettek a szülők, amikor minden klappolt. Érdekes, de a legjobb fényekben nem voltak olyan aktívak, inkább napközben hordták a táplálékot. Legtöbb esetben méheket kaptak a fiatalok. A másik nehéz dolog az volt, hogy ugyebár viszonylag közel ültek egymáshoz a fecskék, és akkor most melyikre állítsam az élességet?! Néha sikerült eltalálni, de a legtöbb esetben nem az a fióka kapott csemegét...:)


No, hát itt még nem volt ilyen gondom, más szögből fotóztam először. A fent említett dolog, a pillanat megvolt, de az ég volt a háttér.

Alig fért bele, vágatlan kép

A szomszéd

A fecskék mellett megjelent a kis poszáta is a vezetéken


Ezek voltak tehát az első próbálkozások, ezután gondolkodtam, hogy miként lehetne bevonni azokat a vérvörös színű fákat is a történetbe. Sikerült is, de természetesen ilyenkor pont nem volt etetés, vagy megint rossz fiókára állítottam élességet. Így csináltam pár képet a fiatalokról, néha bejött az öreg madár is, nagyon közvetlenek voltak. Fújt kicsit a szél, igencsak egyensúlyozniuk kellett.













Ezek a fotók ablakpárkányról készültek, mert másik vezetéken voltak ilyenkor. Amikor délután visszamentek a megszokott helyükre, akkor már szerencsére etetett rendesen mindkét szülő. Szóval itt jött a neheze, nem szemből fotóztam, hanem kicsit oldalról, pedig a következők már a tetőről készültek, és elég idióta pózokat kellett felvenni, hogy pont jó legyen a háttér is, és legyen rajta valami történés, ráadásul jó fiókán legyen az élesség. Hát az utcán közlekedőnek biztos volt egy jó napjuk, legalább nem néztek betörőnek...


Itt például túl közel voltak a háttérhez:



Volt, hogy nem repülés közben etettek, hanem szépen átadták a fiataloknak, erről is készült pár kép:





Utána viszont beindultak az események, 1 perc alatt is rengetegszer fordultak:





Még utoljára kinézett...:)




Amikor ezt látod, akkor biztos, hogy jön az ebéd!



 Egyébként elvoltak, mint a befőtt, szárítkoztak, ásítoztak, aranyéletük volt!



Na, most már jöjjenek az etetős képek:











Szemmel sem könnyű lekövetni őket, ezért is fontos, hogy jó fiókát "válassz"! A legnehezebb fotók a következők voltak. Itt tényleg sorban ültek, mindannyian különböző élességi síkban, de jól tippeltem, nagyon kedves fotósorozat számomra:







Ez történt 22-én, másnap esős napunk volt, de szintén kint ücsörögtek az időjárás ellenére is. Nyilván a fényviszonyok nem tették lehetővé, hogy olyan záridőm legyen, ami megfogja a pillanatot esőben, így nem is arra hajtottam.






Épp, hogy esik az eső, de azért némileg látszik, a fiókák néznek az öreg madár után, szeretem ennek a hangulatát!



Erről a tetőről fotóztam:



Az elkövetkezendő hetekben folyamatosan frissítem majd a blogot, van mit mesélni és mutatni.


Mi mással búcsúzhatnék?!




Télidő / A csapda / Vidrák nyomában

__________ Télidő __________ "… a róka is furfangos állat, de a vidrának inasa sem lehetne." Ezzel a Fekete Istvá...