2014. március 27., csütörtök

Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál...

A blog coverje már tavasziasba öltözött, de egyelőre még szeretném behozni a lemaradást és nem a márciusi képeket és sztorikat posztolni.

Kezdeném azzal, hogy még soha életemben nem vártam annyira a havazást, mint idén. Decemberben azzal nyugtattam magam, hogy a következő két hónapban, sőt, még márciusban is biztos, hogy havazni fog. Nos, hát nem így lett...Viszont olyan szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hogy 2 teljes napot is kint tudtam tölteni hóesésben. 2 nap. Ez most sok, vagy kevés?! Ha azt nézzük, hogy kb. 4 napot, ha esett a hó, akkor nem rossz, főleg, hogy egész változatos témákat sikerült fotózni. Na akkor lássuk!


Január 27.

Ez a nap valami elképesztő volt! Azóta minden nap eszembe jutott az ekkor átélt élmények, remélem ezzel a rövid cikkel át tudom adni az olvasóknak is.

Nem keltem korán, rendesen kialudtam magam, volt még 2 vizsgám is, tanulnivaló is akadt. Még a 25-én készült képeket szerkesztgettem, másnap reggel már indulhattam vissza Szegedre. Megebédeltem, majd gondoltam jó lenne kimenni a szokásos fotós helyemre. Kocsival mentem, senki nem járt arra a havazás alatt, friss hó ropogott a kerekek alatt. Nyulakat szúrtam ki nem messze, gyorsan leraktam a kocsit és az árokba vetettem magam hason fekve. Hátha közelebb jönnek...Így is történt! Hát íme az árokban hasalós nyulas sorozatom:


Kibeszélő show

Fogócska

Elkaplak!

Fogócska II.

Fogócska III.

Ütközet
Csetepaté


Boxoló jelenet is volt, arról sikeresen lemaradtam, az 1100D sorozatlövése gátolta az esélyeket. LCD-n látva nagyon örültem az utolsó képnek, 1/2500s állt rendelkezésemre, szépen kimerevítette az akciókat. Továbbmentem, mert nem ide készültem eredetileg, leparkoltam a kocsit, bezártam, irány őzezni! Egy nagy őzrudlit vettem észre a repceföldön, gondoltam rájuk cserkelek. Ezt úgy képzeljétek el, hogy ilyen outfitben mentem:



Guggolva közeledtem feléjük, közben ismét nyulakra lettem figyelmes:






Na jó, nyulakra betáraztam mára, most jöjjenek az őzek! Kicsit gondba voltam, mert két rudli is volt a lejtőben, nem akartam, hogy az egyik csapat kiszúrjon, ezzel elriasztva a másikat. Lassan haladtam tovább, már hason kúszva. Néha egy őz felkapta a fejét felém, olyankor nem mozdultam és vártam, hogy tovább legelésszen. Ez jó taktikának bizonyult, a végére már olyan közel kerültem hozzájuk, hogy volt, hogy nem is fotóztam, hanem csak néztem őket szabad szemmel, életem egyik legnagyobb élményei voltak ilyen közelségből! Először egy lejtőbe voltak, ami teljesen érthető, a szél elől ez remek búvóhely:


Itt még csak néha felnézett...

Már gyanítottak valamit :-)

Kiszúrtak


Viszont örültem neki, hogy nem futottak el, inkább csak tempósan elsétáltak. Még kompozícióval is volt időm kísérletezgetni:



Újabb nyúl..:)



Ezután az őzcsapat egy olyan háttér elé ment, amit el se hittem, az erdősáv sötét hátteret adott, zseniálisan kiemelve a szakadó hóesést. Ezeket a képeket egyelőre még nem szeretném megosztani, de majd annak is eljön az ideje. Inkább megmutatnám a délután további fotóit. Ezt a csapatot hagytam, nem mentem már utánuk, nem is lett volna fair. Másfél óráig cserkeltem őket egyébként. Észrevettek, elmentek, így volt meg az egyenlő esély. Tovább haladva ismét egy őzet pillantok meg a másik oldalon, messziről észrevett.


Téli látomás

Jump!


Utána sétáltam kb 1 órát, láttam sok fenyőrigót, kékes rétihéjákat, további őzrudlikat. Hideg volt, de nem fáztam. Nem voltam pedig annyira rétegesen öltözve, de valahogy ez a hangulat elfeledtette velem a fagyos dolgokat. A jóleső séta után már a kocsihoz indultam vissza, amikor egy magányos őzsutát vettem észre, nem is volt messze, de már kezdett sötétedni. Legelészett, nem figyelt. "Na jó, ez még belefér :) "

Hasonló módon, mint a rudlival, ismét ugyanúgy cserkeltem, be is vállt. Ez a suta sűrűbben nézett fel, szerintem már tudta, hogy ott vagyok. Akkor lepődtem meg, amikor egyszer csak elkezdett láthatóan kíváncsi módon felém sétálni. Egész közelre bejött.







Miután jól megnéztük egymást, odébb ügetett.



...majd még egyszer visszanézett:

Az első hó

Adós vagyok még egy képpel, ráadásul a kedvencemmel, de ezt most nézzétek el nekem :)

Majd legközelebb!



A tél másik jó dolga: új vázzal lettem gazdagabb, immáron egy 50D büszke tulajdonosa vagyok!

A sorozatra már nem lesz panasz :)


Február 2.

Havazásnak már híre sincs, de szerencsére megmaradt még a hó. Hajnalban indulok neki a szokásos utamnak, a jól bevált helyre. Konkrét célom nem volt ezúttal, csak mászkáltam. Tőlem 2m-re repült fel a földről egy réti fülesbagoly, sajnos lefotózni esélyem sem volt. Utána sehol nem láttam. A reggel talán egyetlen eseménye egy mellőlem kiugró őz volt, hát nem lett egy világverő kép:



 Beláttam, hogy ideje hazamenni, a vadak nem nagyon aktívak. Már majdnem kiértem a betonútra, amikor gyorsröptű ragadozómadarat pillantottam meg. Lefotózni se kell, hogy tudjam: kerecsensólyom. Mindig ugyanazon a karón ül, de most nagyon megindult valamiért. Nem az autó üldözte el kedvenc pihenőhelyéről, sokkal hamarabb elindult. Aztán egy olyan dolog történt, amit még soha életemben nem láttam. A kerecsen szemmel láthatóan tudatos módon egy mezei nyúl felé vette az irányt. Innen pedig szeretném, ha a képek beszélnének. Elég messze volt, inkább élményileg nagy dolog, mint képileg.







Megmenekült :)

Szépen megnézte a nyulat, de a méretek szerintem jól látszanak a fotókon. Leírhatatlan élmény volt! Még ha nem is kapta el, még ha a nyúl le se bagózta, akkor is. 2 sikertelen akció után odébbállt. Sokáig nézegettem még a képeket az LCD-n, mire ismét útnak indultam. Hazafelé még egy fácántyúkkal találkoztam:



A blogposzt címe egyébként természetesen a télre utal, hát nem erre számítottam! Ez a tél hatalmas csalódás volt, remélem jövőre be tudom pótolni a megálmodott havas fotókat...


Elérkeztünk a bejegyzés végéhez, aznap este még kimentem asztrofotózni kicsit, így ezzel a képpel búcsúznék, legközelebb az első tavaszi élményekkel jelentkezek!


Dávid és Góliát


2 megjegyzés:

Télidő / A csapda / Vidrák nyomában

__________ Télidő __________ "… a róka is furfangos állat, de a vidrának inasa sem lehetne." Ezzel a Fekete Istvá...