Aki kicsit is jobban ismer, az tudja, hogy elég megszállottan rajongok a rókákért, és jó ideje tervben volt már egy téli kép róluk. Az alany már sokszor ott volt, de a havazás valahogy soha nem akart eljönni a megbeszélt időpontra.
Egy gyors kis felvezető:
Látott rókákból nem volt hiány az elmúlt évben, nyár végén és ősszel is találkoztam komákkal, persze legtöbbször nem volt nálam gép. Ezt a fiatal rókát meg speciel hidegen hagyta bármiféle hívóhang:
Ősszel nagyot cserkeltünk Csejtei Úrral és Tihivel egy másikra, elég nehéz volt a zsombékos-vizes terület miatt, és tényleg messziről láttuk meg, végül cincogással sikerült Mr. Ballának közelebb csalni:
Visszatérve az alapsztorira, amikor az előrejelzések hóesést hirdettek, másnap reggel mindig kinéztem az ablakomon, remélve, hogy meglátom a hóval fedett háztetőket. Hát nem. Már kezdtem beletörődni, hogy ismét csúszik egy évet a kép, amikor is január 4-én teljesen spontán felébredtem fél nyolc körül. Szinte reflexszerűen húztam el a függönyt, vakító fehérség. Hó...
Hó!!! Hát nem tudom, hogy mikor pattantam ki legutoljára így az ágyból. :-)
Amikor már elértem, hogy úgy néztem ki, mint egy hóember, elindultam. Sehol egy keréknyom se, friss, ropogós hó borított mindent. Közben meg-megálltam videókat csinálni a tájról, ami bele is került az új rövidfilmembe, aminek a linkjét a bejegyzés legalján találjátok. Egy tanyát elhagyva fekete árnyékot láttam botorkálni. Az első állat, amit aznap láttam: persze, hogy egy róka! Hát ilyen mák sincs minden utcasarkon...
Szóval adott a havas táj, a róka is, kezdhetek izgulni.
Innen már csak én ronthatom el - gondoltam.
Hóember szerkómból előkotortam a sípot, és szép lassan, guggolva kezdtem cserkelni. Közben néztem, hogy merre megy, mikor figyel fel, de jól láthatóan önfeledten keresgélt vörösfrakkos barátunk.
Nos, ilyen messze volt, amikor először megláttam:
Amikor közelebb értem, már hasalva mentem tovább. Ravaszdink gondolt egyet, és úgy látta, hogy a másik irányba nagyobb szerencséje lesz, nem várhattam tovább. Elfújtam a nyúlsíróval egy strófát, azonnal fülelt és megindult felém.
Út közben viszont észrevehetett egy pockot, mert ismét megállt és keresgélt, de itt már elég közel volt. Annyira, hogy már a cincogást is meghallhatta innen. Így is volt. Természetesen nem nyíl egyenesen, hanem jobbról kerülve közeledett felém, próbált szél alá kerülni.
Megállt, nézett rám, majd a ványai messzeségbe, én meg csak ott feküdtem, és azon gondolkodtam, hogy jó néhány év megálmodott látványa van most előttem...
Egy nagyon tipikus jelenség: a legjobb mozdulatokat mindig kitakarja valami :-)
...majd úgy látta, hogy túl nagy vagyok egérhez.
Nehéz visszaadni azt az érzést, amikor egy régóta megálmodott fotó elkészül. Olyan gyorsan történik, mégis közben azon gondolkodsz, hogy mióta is vársz erre. Még akkor sem hittem el, amikor hazaértem, pedig egyáltalán nem ezek a legjobb fotóim, képileg nem mondanám egyiket se megismételhetetlennek. Vannak képek, amik különlegesek az embernek. Ahogy nézem ezeket a fotókat, eszembe jut az összes sikertelen hajnal, délután, a sok keresgélés, utánaolvasás, vadászirodalom, még több kudarc és hogy milyen sok ráfordított idő és energia volt benne. Nekem ezt jelentik ezek a képek.
Szinte nem is figyeltem a tájat, csak az lcd képernyőt lestem, és azt, hogy ezek az én képeim...
Pedig nem ártott, mert 1km-rel később újabb rókát láttam, ilyen nincs... Ő sokkal messzebb volt, de azért közelebb mentem, ha már így erre tévedt ő is. Közben őzrudlik is figyeltek, és ha ők megugrottak volna, megy velük a róka is, szóval résen kellett lenni.
...bár nincs meg mindenkiben a csapatszellem:
Libacsapat hangját hallom, majd meg is látom őket a róka mögött, ez ám a téli hangulat!
...majd egy érdekes együttállás szemtanúja lehettem:
A téli rókás találkozások még különlegesebbek szerintem. Elégedetten mentem haza aznap, és úgy érzem, hogy ennyi szerencse már kijárt ilyen sok belefektetett munka után. Jövőre remélhetőleg a
hóesést is belecsempésszük a képbe!
Zárásként pedig engedjétek meg, hogy itt is megmutassam a nemrég elkészült rövidfilmemet, jó pár jelenet ezen a napon készült benne.
