Tapsoló szárnyak és egyebek

Tapsoló szárnyak:

Ez a történet kb. májusra vezethető vissza, szimpla fél év lemaradás... A hétvégéket próbáltam a lehető legtartalmasabban kihasználni, hogy minél többet legyek kint terepen, így hétfő reggelente jártam vissza iskolába is. Így hát egy vasárnapi délután is kedvenc területemen találtam magam, előtte nagy esőzések voltak, csak gumicsizmában volt megközelíthető a hely. Ameddig kövesút van, addig autóval mentem, már az odafelé vezető úton is számos látnivaló akad.

Egerészölyvek keringtek a magasban, vörös vércsék szitáltak a mezők felett, sárga billegetők ücsörögtek az útszéli gallyakon és sordélyok keresték a környék legmagasabb pontjait. Egy tanyához közeledve búbos pacsirták kergetőztek, és mezei nyulak szaladgáltak ide-oda. Szeretem ezt a helyet. Kocsival nincs messze lakhelyemtől, mégis olyan itt lenni, mintha város nem is létezne a világon. Visszatérve, miután elhagytam a tanyát, már közelítettem állandó "parkolóhelyemhez", ami egy szélesebb útkiterjedést jelentett a földút előtt. Már majdnem ott jártam, amikor balról látom, hogy leszáll a mellettem levő akácra egy madár. Felismerve nagyon megörülök neki, réti fülesbagoly! Gyönyörű madár, ez az írisz pedig elképesztően vonzza a tekintetet.

Néztük egymást úgy fél percig, majd mindketten mentünk a dolgunkra. Pontosabban ő unta meg a látványomat. Nagyon felbuzdultam a baglyot látván, reméltem, hogy még találkozok vele a nap folyamán, mindig jó látni őket. Leparkoltam az autót a szokásos helyre. Váltás gumicsizmára, irány a latyakos régió. Dolmányos varjakat látok, néha átrepül egy-egy egerészölyv és vörös vércse, az ide jellemző fajok, de velük teljes ez a táj. Hátranézve újabb baglyot látok, de messze van. Egyszer csak egy érdekes hangra lettem figyelmes. Kelepelésszerű hang, gondoltam a gólyák keringenek felettem, viszont mire felnéztem, 3 réti fülesbaglyot láttam, így nem igazán értettem az összefüggést. Kicsit néztem őket, nem gondoltam volna, hogy ma ilyesmit látok! Később utánaolvasva kiderült, hogy ez a nászrepülésük, amikor is felrepülnek jó magasra, majd zuhanás közben alul összecsapják a szárnyukat, és ez volt a "kelepelés" forrása. Így máris bővült az élménytár, amikor még csak félúton jártam. Egy nagyobb nyílt terület felé vettem az irányt, zsombékosszerű élőhely, ami most eléggé megtartotta a vizet.

Csak, hogy el tudjátok képzelni:

Nos, erről a napról tudni kell, hogy sose láttam még egyszerre ennyi "réti málonfekvőt" (Népies név, csakúgy mint a nádi szarvasbagoly, nádi fülesbagoly, mocsárbagoly, mezei bagoly). Erdei füles társaikkal ellentétben ők előszeretettel mozognak és táplálkoznak a nappali órákban is. Az enyhe tél kedvezett a mezei pocokállománynak, ezért érthető a bagolyszaporulat. A zsombékosnál ismét találkoztam pár példánnyal, egyikre rá is cincogtam, amikor átrepült felettem:

Egy kis pusztai hangulat:

Alföld...kell ennél több?

Naplemente után jókedvűen ballagtam vissza a kocsihoz, ahol aznap még utoljára láthattam azokat a tapsolós szárnyakat, ezúttal már csak elsuhanni.

Tenk jú!

Július elején Tenkre vezetett utam, Szopkó Tomi barátom hívott meg hozzájuk egy kis fotós összejövetelre, azelőtt csak a tavalyi ÉTF-en találkoztunk. 2 napot voltam nála, megismertem a Sigma 150/2.8-as barátját, én is csináltam vele pár képet. Attól függetlenül, hogy nem vagyok nagy makró-fan, jó volt ebbe is belekóstolni.

Háziméh (Apis mellifera)

Valamint találkoztunk az előző faj rémálmával is, a méhfarkassal,
itt épp földbe ásott fészke előtt takarít:

Méhfarkas (Philantus triangulum)

Teszt alapon próbálkoztunk távkioldású fotózással is, egy jócskán meghosszabbított zsinór segítségével. Gébicseket láttunk mindig kiülni ugyanazon a két oszlopon, gondoltuk kipróbálhatnánk a szerkezetet. Kiraktuk a gépet állványra, letakartuk álcahálóval, belőttük az élességet az oszlopra, (mindezt a legcsúnyább fényekben) a kábelt pedig bevezettük a szobába, ahonnan ráláttunk az oszlopra, innen sütöttük el a gépet. Legtöbbször pont a mellette levő oszlopra szállt alanyunk, viszont pár másodpercre minket is megtisztelt, és működött a szerkó:

Tövisszúró gébics (Lanius collurio)

Házi rozsdafarkúra is rápróbáltunk ugyanezzel a technikával, kicsit elmértük magunkat, hehe...

...de a lényeg, hogy működik a rendszer, talán még lesz jelentősége a későbbiekben?! :-)


Másnap hajnalban beleseztünk egy tarlóra róka reményében, de csak őzekkel találkoztunk, hát van ez így!

Köszi Tomi a kis kiruccanást!

Tiszavirágzás:

Már tavaly is szerettem volna megörökíteni a kérészek első és egyben utolsó táncát a Tisza és mellékfolyói mentén, annyi remek képet láttam már róla, és élménynek sem utolsó. Ebből következik, hogy tavaly sikeresen lemaradtam róla, hát idén is! A nagy rajzás utáni napon tudtam csak visszautazni Szegedre, egyébként Algyőnél volt hatalmas kérésztömeg. Így be kellett érnem a Belvárosi híd alatti rakparttal. Sajnos elég messze repkedtek a parttól, de azért volt, hogy kitévedt néhány példány vedleni.

Így ellenfényes-rajzós képeket sajnos nem tudok mutatni, ezekkel kell beérnetek:


Ennél a fotónál egy követ komponáltam az előtérbe, így nagyobb kontraszt volt szükséges, hogy ne legyen fátyolos a kérész, ezáltal lett ilyen a háttér.

...mint írtam, néha vedlettek előttünk:

Viszont másoknak is tetszett a tiszavirágzás (erdei pinty):

Terített asztal

Az elégedett vendég:

Erdei pinty (Fringilla coelebs)

Másnap, ahogy mentem iskolába, még egy kis kócsagot is láttam, ő is összeszedegette a partra sodort kérészeket a sirályokkal és galambokkal együtt. Jövőre remélem már tényleg felkészültebb leszek és más hangulatú képeket is tudok majd készíteni.



Még szerettem volna cserkelős és barangolós élményeket is írni ehhez a poszthoz, viszont a blogger kiírta, hogy ez a limit, így a másik felével hamarosan jelentkezek...